Az előző részben hívtak a menhelyről, hogy meg kéne szelídíteni egy ölvészt, akiről kiderült, hogy régen Felhőcskével közös gazdájuk volt.
-Villám a neve. Mondta Jázmin.
-Hát rendben, megpróbálom, de maradj tisztes távolságban. Mondtam és bementem a ketrecbe. Amikor az ölvész, pontosabban Villám, elkezdett morogni. Felhőcske közben feszülten figyelte az eseményeket, készen valamiért a támadásra. Mondjuk a többi sárkányom is feszült volt, de Felhőcske különösen. Lehet, hogy van egy lerendezetlen ügyük.
-Hé Villám, nyugi, nyugi. Elkezdtem ezt mondogatni és lasssan közeledtem Villám felé, erre Villám egyre jobban el kezdett morogni és egy pillanatra meg álltam. Most Villám közeledett felém, én meg nem tudtam mit csináljak. Ekkor berontott Felhőcske a ketrecnek az ajtaján és elém futott és elkezdte le ordítani Villámot, aki erre szintén elkezdett ordibálni. Én ott feküdtem a földön és csak néztem az ijedtségtől. Villám hirtelen félre csapta Felhőcskét, kicsapta a ketrec ajtaját és ki repült. Jázi, Mocsár, mosolyka és Vízi meg csak néztek Villám után. Felhőcske kiment a ketrecből és Villám után ordított egy nagyot. Ezután a kis akció után bementünk a menhelyi bázisra. Kaptam egy teát Jázmintól és leültünk.
-Hé jól vagy ? Kérdezte tőlem Jázmin, erre Mocsár odarakta az ölembe a fejét.
-Jól vagyok. Ezután mondat után odanéztem Felhőcskére, aki kicsit a falhoz volt húzódva, és ekkor mondtam Jázminnak kicsit halkabban :
-Szerintem nincsen jóban Villám és Felhőcske.
-Szerintem se. Lehet, hogy utálja, amiért a régi gazdája kidobta.
-Hát lehet.
-De akkor mit csináljunk Villámmal ? Elszökött.
-Hát azt én nem tudom. De távol kell tartani Felhőcskétől.
-Az már biztos.
Közben a sárkányoknál, sárkánynyelven
-Hé jól vagy Felhőcske ? Ment oda és kérdezte Vízi és Mosolyka.
-Igen.......miért lennék rosszul ?
-Hát csak olyan furi vagy mióta majdnem össze bunyóztál azzal a Villámmal.
-Van egy kisebb össze tűzésem Villámmal. Mondta Felhőcske kicsit dühösnek látszóan.
-Na jó mi a baj ? Mi történt közted és közte ? Ment oda mellé Vízi. Ahoz képest, hogy Vízi és Felhőcske mennyire utálták egymást, ahoz képest a legjobb barátok lettek. Erre Mosolyka odament Felhőcskéhez és Vízihez.
-Tényleg Felhőcske, honnan ismered azt az Ölvészt ?
-Hát jól van. Honnan is kezdjem ? Ábrándozott Felhőcske és elkezdte mesélni a történetét :
Évekkel ez előtt
Felhőcske szem szögéből :
Késő délután volt, amikor végre betoppant a gazdám. Én meg oda futottam hozzá, de észre vettem, hogy van egy kis ládaféle a kezében és meg szaglásztam a ládát.
-Ne nyúlj hozzá ! Mordult rám a gazdám és letette a ládát és kinyitotta. Én meg odafeküdtem a láda elé és néztem mi jön ki belőle. Csak néztem és néztem, de nem jött ki semmi. Már épp mentem volna, amikor egyszer csak kirepült egy kb. 3 hónapos citrom sárga kis ölvész a dobozból és pont az én alvó helyemre repült. Én meg oda morogtam, mert ki nem állhatom, ha valaki be furakodik a helyemre. Ekkor ránéztem a gazdámra egy "Ez most komoly ?" arccal.
-Miért ne Mennydörgő ? (Régen így hívtak) Biztosan meglesztek. Mondta a gazdám és rám mosolygott. Én erre ránéztem a kölyökre, ő meg olyan sunyin vigyorgott, mintha egyenesen a pokolból jött volna. Én ezt meg fenyegetésnek vettem és rámorogtam. Estefelé megkaptuk a vacsoránkat. Én egy hordónyi halat kaptam, Villám meg egy nagy tál halat kapott. Ja igen közben a gazdám elnevezte Villámnak, de mindegy. Szóval pont elkezdtem volna enni a halamat, de nézem, hogy nincs benne semmi. Dühösen ránéztem Villámra, aki most nagyra táguló, ártatlan szemekkel nézett rám. Ezt kivételesen elnéztem neki, bár én sem tudom miért. De a lefekvés az katasztrófa volt : Rám morgott ha a SAJÁT helyemre akartam menni. Ilyenkor lett elegem és egy jól irányzott, gyenge farokcsapással odahessegettem a saját kijelölt helyére, ő meg csak nézett, a "Hogy most mi van ?" arcával ami engem egyel talán nem érdekelt és elmentem aludni.
És ez ment 3 hónapig : A gazdánknak dolga volt és elment, mi meg itthon voltunk egyedül. Éppen lefeküdtem a helyemre, de érzem, hogy valami harapdálja a farkamat. Villám volt az és egyből le is ráztam róla. Ő erre meg rám támadt : elkezdett felém villámokat szórni és próbált megharapni. Erre megint le csaptam magamról és le esett a padlóra. Ilyenkor ért haza a gazdánk és gondolom félre értette a látványt, mert az úgy nézett ki, hogy Villám feküdt a földön és meg előtte álltam.
-Na jól van Mennydörgő gyere megyünk sétálni ! Mondta elég mérgesen, de a lényeg, hogy megyünk repülni. Ekkor megérkeztünk a menhelyre ahol Jázmin dolgozik és ezt mondta egy embernek :
-Szeretném be adni a menhelyre ezt a sárkányt. A neve Mennydörgő.
Erre a mondatra nagyon megijedtem. A gazdám meg oda adott az embernek, és hazament.
-Gyere Mennydörgő. Mondta kedvesen az ember én meg nem tudtam mit csinálni és utánamentem egy tágas ketrechez és bevezetett. És ott kuksoltam 2 évig és ekkor találkoztam a mostani gazdánkkal aki örökbefogadott.
